‘A nevezetes Yidaki (és nem, ez nem a ‘didge’!)’

Yidaki – Didjeridu and the Sound of Australia – időszakos Didgeridoo kiállítás a Dél-Ausztráliai Múzeumban.

Didgeridoo üveg mögött – a Dél-Ausztráliai Múzeum különleges gyűjteményének néhány darabja

Az ember akaratlanul is elképzeli, hogy milyen lehet egy didgeridoo kiállítás, majd a múzeumhoz vezető úton képzeletben többször végigjárja fejében a tárlatot – régi, kopott, szertartáson használt hangszerek, és különböző gyűjteményekből ‘kimentett’ didgeridoo-különlegességek sokasága a modern tudomány által felcimkézve, néhány korabeli felvétel megszólal a háttérben… Készül néhány fotó, a múzeumi belépő pedig – ha elég hatásos volt a kiálítás – mehet az emlékek közé. Ez a tárlat nem ilyen, sokkal inkább egy 21. századi kiállítás, ahol nem csak vizuálisan és akusztikusan tapasztalhatod, hogy mi is az a Yidaki.

A didgeridoo a legismertebb Ausztrál őslakos hangszer, valamint az egyik legnépszerűbb népi hangszer szerte a világon. Kulturális hátteréről, történetéről, valamint a hagyományát őrzőkről keveset tud a szűkebb, vagy a tágabb értelemben vett közönség. Sőt mi több „a magukat ‘didge-játékosoknak’ kikiáltók gyakran különleges ismereteket tudnak a magukénak a hangszerről…amely legtöbb esetben ténymentes halandzsa.„

Az erőteljes Galpu yidaki. A festés az egyik klán-totemet ábrázolja, Wititj az Olive piton.

E kiállítás ezt a ‘ködöt’ hivatott feloszlatni, és egy mindenki számára érthető és élvezhető formában tárni a didgeridoot a közönség elé. A múzeum erre talán a legalkalmasabb szakértőt találta Djalu Gurruwiwi személyében. Djalu az Északkelet-Arnhem Földön játszott didgeridoo (vagy ahogyan a helyi nyelveken nevezik, Yidaki) hagyományának a mestere, a Yolngu nemzetség egyik elöljárója, klánjának, a Galpu-k egyik vezetője. A Yidakihoz kapcsolódó zenei tudása és spirituális kapcsolata családjának ősi hagyományaiban gyökerezik, melynek a didgeridoo hosszú ideje szerves része. Az általa készített hangszerek a mai napig a legkeresettebbek, és nem véletlenül a legértékesebbek a didgeridoo játékosok között. Ami viszont igazán különlegessé teszi, az az a vízió, amelyben a Yidaki a Yolnguk ősi hagyományait, világképét és filozófiáját a külvilággal (vagyis velünk) kapcsolja össze. ‘Az Ausztrál őslakosok számára, nem csak a Yolnguknak, Djalu egy diplomata, a nagykövetünk. Mindannyian ismerjük a Dalai Lámát; az Ő feladata, hogy átkarolja az embereket, a nagylelkűségben példát mutasson, és elősegítse a közös megértésünket magunk és egymás iránt. Djalu egy ilyen személy, egy spirituális vezető, és a hangja a Yidaki.’ – Stephen Goldsmith, Kaurna elöljáró. Djalu számára a Yidaki egy híd, amely nem csak a spirituális világokon keresztül köti össze az Ősökkel, hanem kapcsolatot is teremt Velünk, szellemileg és fizikálisan is, bőrszíntől, származástól, és felekezettől függetlenül. Ehhez azonban fontos, hogy megértsük mi az a didgeridoo, vagy, hogy az Ő nyelvükön mondjam a Yidaki, és miben különbözik attól, amit a nagyvilág lát ebből a hangszerből. Ennek a kölcsönös megértésnek és tanulásnak egy kiváló példája a Dél-Ausztráliai Múzeumban látható kiállítás.

…

Ahogy a teremben néhány lépést tesz a látogató, elkapja az érzés, mintha egy eukaliptusz erdőben sétálna. A vászonra nyomtatott fotók még a magasra növő Stringybark eukaliptuszok (egy Észak-Ausztráliában honos eukaliptusz fajta, a Yidaki alapanyaga) koronáját is a fejünk fölé segítenek képzelni, pont azt a képet, amit e hangszer hazájában, Arnhem Földön láthatsz didgeridoo vadászat közben. A kezedben tartott prospektus által ajánlott útvonalat követve végigjárhatod a Yidaki útját, ahogyan egy élő fából hangszer születik. A séta közben hosszabb-rövidebb megállókat teszel, hogy egy kivetítő elé ülve végighalgass néhány történetet a különböző klánok által játszott Yidakiról, vagy belehallgass egy ifjú játékos játékába. Van, hogy azért kényszerülsz megállni, mert a földbe gyökerezik a lábad; a fények elhomályosulnak, a hangszóróból menydörgés szól, villámok fénylenek fel, és megszólal egy erőteljes Galpu klán dal Yidaki kísérettel. A kiállítás csúcspontját egy dobogón állva tapasztalod, előtted egy kivetítőn Djalu mesél az általa őrzött Yidakiról, majd megszólaltatja a kezében lévő hangszert. És, hogy ne csak halld, hanem érezd is a didgeridoo erejét, a föld megrezeg a talpaid alatt, ahogy az emelvény alá beépített motorok rezgésbe hoznak tetőtől talpig. Majd kisétálsz az épületből, leülsz néhány percre a múzeum előtti füvön, hogy megpihenj mielőtt ismét belépsz a terembe, ahol újra megszólal a Yidaki, látod a fák törzsét, koronáját, és belemerülsz a kiállításba.

Mindezen élményeket számomra megkétszerezték a múzeum kurátorának, John Carty professzornak szavai. Elmondása szerint a múzeum már hosszú évek óta készült egy kiállításra, amely a didgerdooról szól, azonban hiányzott egy vízió, amely formába öntheti a tárlatot. Rájöttek, hogy nem is lehetne jobban a látogatók elé tárni ezt a hangszert, mint ahogy maguk a ma élő hagyomány képviselői mondanák el, a saját nyelvükön, a saját történetüket. Azt hiszem ez egy igazi, modern gondolat, amely nem csak pozitív, de előre mutat. Mindannyian tanulhatunk belőle.

A kiállítást Március elején volt alkalmam megtekinteni, a Gurruwiwi család meghívására érkeztem Adelaidbe a megnyitó ünnepségre. Köszönet Djalunak és családjának a kivételes élményért és a mindenkori támogatásért, John Carty professzornak és a Dél-Ausztráliai Múzeumnak a vendégszeretetért és a kivételes vízióért.