Kezdetek 2017-10-05T15:35:48+00:00

Kezdetek

Frissítve: 2012/11/19.

A kezdetek – megszólaltatás, körlégzés, hangok

A didgeridoo-n való tanulás egy hosszú folyamat, nagyon sok kitartást, időt és türelmet igényel. Sokan akik túljutnak az első lépéseken és eljutnak a körlégzés alapjáig azt mondják, hogy játszanak a hangszeren. Játékossá évek múltán válhat a gyakorló, attól függetlenül, hogy hogyan halad a tanulási folyamattal; idő kell, hogy beérjenek a dolgok. Fontos, hogy a technikai gyakorlással párhuzamosan ismerkedjünk a kulturális háttérrel – nem kell szakértőjévé válni a témának, viszont fontos a minimális alapismeretek elsajátítása.

A rendszeres gyakorlás elengedhetetlen; ha minden nap rászánsz egy kis időt, gyorsan érhetsz el hallható eredményt. Inkább ülj le napi 10 percet, mint egy héten 70-et. Nagyon fontos, hogy ne add fel! Ha nem olyan a hang mint amit elvárnál, ha már szól, de folyton elhallgat a hangszer ha megmozdítod az ajkad, mindegy – minden menni fog a rendszeres gyakorlással. Vannak, akik társaságban kezdik, másokkal együtt gyakorolnak, ami nagyon jó és bizonyos szintig fontos, de mégis a lényeg az egyedüli próbálkozásokban rejlik. Senki sem fogja tudni megtanítani, hogy hogyan kell játszani a didgeridoon és ez már az alapoktól igaz; mindenre magadtól kell rájönnöd. A didgeridoo amellett, hogy kísérő hangszer, egy szólista hangszer is. Egyedüli út, melyet egyedül kell végigjárnod.

Megszólaltatás.

A didgeridoot a nyugati osztályozó zenetudomány a rézfúvósok osztályába sorolja a hasonló fúvástechnika miatt. Úgy kell megfújni, mint egy tubát; laza ajkakkal, „ahogyan a ló prüszköl”. Az alapelv, hogy a rezonáló ajkak hozzák rezgésbe a hangszerben lévő levegőoszlopot.

A didgeridoo megszólaltatása

Fontos a befúvott levegő erőssége és mennyisége, ez adja meg a hang tónusát. Próbálgasd, fújd erősebben és gyengébben, rá fogsz találni az arany középútra.

Arról, hogy pontosan az ajkad melyik részére kell helyezni a cső végét, megoszlanak a vélemények. A hagyományos mód a középről való játék, melynek oka egyszerű: mivel beszéd során az ajkak közepén formálódnak a szavak, ezért játék közben is sokkal jobban lehet artikulálni az ajkak közepén, mint a szélén.

Miközben a megszólaltatást gyakorolod, fordíts figyelmet a befúvó nyílásra is. Mivel ezen a ponton keresztül kapcsolódsz a hangszerhez, nagyon fontos, hogy rátalálj arra az átmérőre és formára, ami Neked a legkényelmesebb. Általában a 2,3 – 3 cm átmérő az ideális, valamint a kerek, vagy enyhén ovális forma. Minden hagszer más szájrésszel szól jól, így ne ragadj le egy bizonyos formánál és méretnél; cserélgesd, állítsd be újra és újra. Egy jó tanács: szánj erre az aprónak tűnő momentumra időt! 

Szintén fontos, hogy minél előbb kezdj el ismerkedni a didgeridoo fizikai tényezőivel, tudd meg mitől egy hangszer. Ha teheted, próbálj ki több csövet, tölts velük időt, fordíts figyelmet a hangjukra, formájukra, hosszukra, az átmérő változására a szájrésztől a vége felé haladva. Kezdő hangszernek ne használj olyat, amelynek nagy a belső átmérője – főleg a befúvó nyílásnál -, túl széles a szája, vagy hosszabb mint 140-150cm. Ha didgeridoo-t választasz magadnak, válassz olyat, amely minden előzetes elvárásodnak megfelel. 

Sokak szerint játék közben nagyon fontos az egyenes testtartás: egyenes hát, nyitott mellkas, hogy a levegő jobban tudjon áramolni. Talán kezdetnek kényelmi szempontok a fontosak; nem jó, ha túlzottan behajlítod a hátad, az sem, ha nekidőlsz valaminek, de nagy kínokat lehet átélni, ha az ember egy számára természetellenes pozíciót vesz fel. Előbb-utóbb rá fogsz találni arra a testtartásra, ami neked a legjobb.

Ha van rá lehetőséged, fordulj szembe valamilyen sík felülettel, ahonnan szabadon tud a hang visszaverődni, így jobban fogod hallani amit csinálsz. Próbálgasd újra és újra.

Körlégzés.

Kezdő játékosok legnagyobb próbája a körlégzés, vagy cirkulációs légzés. Egy elég egyszerű technikáról van szó, valójéban sokkal nehezebb elmagyarázni, mint csinálni. Egy idő után annyira természetessé válik, mintha levegőt vennél; a lényeg itt is az idő és a gyakorlás.

Az alap elképzelés, hogy egy időben veszed az orrodon a levegőt és fújod ki a szádon azt, amit a pofazacskódban tárolsz. Játék közben azonban ez csak egy mozzanat, vagyis a körlégzést nem folyamatosan használod. Hosszabb-rövidebb időközönként alkalmazod a levegő pótlására. Azt alap mozzanatot a dohányosok talán ismerik, mikor a szájból kifújt füstöt közvetlenül az orrba fújják. Játék során a tüdődből kinyomott levegőt tolod a hangszerbe, mielőtt elfogyna, jöhet a levegőcsere: orron levegő beszippant, és mehet tovább.
Természetes helyzetben a légzés tudattalan folyamat, vagyis akkor is tudsz lélegezni amikor nem figyelsz rá. Alapvatő testi funkció, a helyes légzés a testi-lelki egészség alapja, melynek hiányában betegség állhat elő. Ezt a tudattalan folyamatot azonban lehet irányítani is, változtatni a gyorsaságát, a beszívott levegő mennyiségét, stb. Vannak olyan technikák, amelyek kifejezetten a légzés tudatosításával foglalkoznak, így kívánják megőrizni a test egészségét, vagy kezelni a beteg szervezetet, lásd. például a különböző távolkeleti meditációs módszereket, jóga technikákat, gyakorlatokat. A körlégzés elsajátítása, gyakorlása nem csak a didgeridoo játék szempontjából hasznos – egy rendkívül hasznos gyakorlat testi egészségünk megőrzésére és megerősítésére is!

Mielőtt belevágnál a körlégzés gyakorlásába, fordíts egy kis időt arra, hogy megfigyeld a légzésed, és megértsd ennek a technikának a lényegét. Nem biztos, hogy ez az első alkalommal fog menni, úgyhogy foglalkozz a kérdéssel többször, addig, amíg nem jutottél vele előre.
Találj egy csendes időszakot a napodban, és egy nyugodt helyet, ahol nem zavarnak. Ülj le, és csukott szájjal, természetes ritmusben kezdj el lélegezni. Várj néhány percet, amíg a légzésed lenyugszik. Figyeld meg a folyamatot, ahogyan veszed a levegőt, leszívod a tüdődbe, néhány pillanatig lenntartod, majd kifújod. Figyeld a levegő útját, az izmaidat, melyek a légzés folyamata közben megmozdulnak, a mellkasod és hasfalad emelkedését és süppedését. Gyakorold mindezt az után is, hogy már megtanultad a körlégzést – évek múltán is újdonságokra figyelhetsz fel!

A következőkben próbáld a következő folyamatot, közben tudatosítsd, hogy mi történik:
– Lélegezz természetesen miközben lassan, zárt ajkakkal felfújod a pofazacskód – maradj ebben a pozícióban, és figyeld meg, hogy hogyan lélegzel tovább az orrodon miközben a szád tele van levegővel.
– Lassan engedd ki a levegőt az ajkaid között nyitott szűk résen miközben tovább lélegzel az orrodon. A körlégzésnek ez a legfontosabb mozzanata, ismételd ezt addig amíg nem sikerül. Ha nem jutsz vele előre, hagyd az ajkaid lazán, és az ujjaid segítségével két oldalról nyomd ki a levegőt a pofazacskódból. Ha ez a mozzanatsor sikerül, akkor megértetted mi a körlégzés: a szádon fújod a levegőt miközben az orrodon lélegzel!
– Folyamatosan, gyenge nyomással a tüdődből fújd ki a levegőt az ajkaidon keresztül; mielőtt elfogy a levegőd fújd fel a pofazacskód, és emlékezz mit, és hogyan csináltál az előző pontban. A pofazacskódból kifújt levegővel egy időben szívd tele a tüdőd egy újabb adaggal, majd válts vissza a tüdőből fújásra.

A körlégzés használata játék közben


Az az izom, ami mindezt lehetővé teszi a torok felső részén helyezkedik el, ennek segítségével tudod az orrnyílásod a szájüregedtől függetleníteni. Sokan előbb tudják a didgeridooról, hogy segít a horkolás megelőzésében, mint azt, hogy Ausztrál hangszer. Valóban segíthet, pontosan a szóban forgó izom tréningje miatt, ugyanis alvás alatt ez ellazulhat, aminek a következménye maga a horkolás. Azonban nem minden esetben használ, akkut panaszok esetén sokszor hatástalan (lásd a ‘Hatása az emberi testre‘ menüpontot).

A körlégzés során azonban nem csak ez az izom dolgozik. Amint azt fentebb írtam, játék közben a körlégzés csak egy mozzanat, melynek segítségével folyamatosan tudod a levegőt kifújni, így tartani a hangszer folytonos hangját. Amint fogy a levegő a tüdődből, felfújod a pofazacskód, hogy az abban tárolt tartalék levegővel játsz tovább; annak érdekében, hogy minél több levegő férjen a szájüregedbe, a nyelved hátrahúzod. Amint megtellt a pofazacskó, lezárrod a szájüreged és a torkod közötti átjárót, hogy az orrodon keresztül beszívott levegőt lejuttasd a tüdődig. Amíg tellik a tüdőd, lassan elkezded a szájüregedből kinyomni a tartalékot: a nyelved hátrahúzott pozícióból lassan előretolod, a pofazacskód összenyomod. Ha teleszívtad a tüdőd, újra összenyitod a szájüreged és a légcsöved, és a tüdődből préseled a levegőt az ajkaidon át.

Több gyakorlat is létezik a körlégzés elsajátítására és megértésére. Sokan a zuhany alatt tanulnak meg körlélegezni: a pofazacskódban tárolt vizet az ajkaidon keresztül vékony sugárban kinyomod úgy, hogy közben próbálsz lélegezni.
Másik variáns a vizespohár-szívószál technika: egy üvegpohárba szívószálon keresztül buborékokat fújsz úgy, hogy azok folyamatosan mozogjanak miközben próbálsz lélegezni. Mindkét technika beválhat, én mégis inkább a hagyományos, ’didgeridoon keresztül’ utat javaslom; ha vízzel megy, nem biztos, hogy csővel is menni fog.

Dilemmát okozhat, hogy hogyan lélegzel, a tested melyik részét használod akkor, amikor a levegőt beszívod és kifújod. Lélegzetvételkor két út lehetséges: vagy a rekeszizmod használod – ilyenkor a mellkasod emelkedik -, vagy a hasad – ilyenkor a hasfalad mozog. Úgy tartják, hogy a helyes és egészséges lélegzés az, amikor ezt a kettőt kombinálod, vagyis a levegő tüdőbe szívásánál a mellkas és a hasfal is emelkedik. Didgeridoo játék közben is ez az optimális, habár meglehet, hogy mindenkinél más válik be, játéktechnikától függően. Játék közben mindkét út más hangzáshoz vezet: ha csak a mellkasod emelkedik a játékod ’darabosabb’ lesz, ellentétben, ha a hasizmaid is használod, sokkal nagyobb teret engedsz a ritmusnak és a bejátszott hangoknak is (lásd. alul).

Hangok.

A játék közben megszólaltatható hangok palettája igen széles, kezdve a színesítést szolgáló, magasabb hangoktól, a jelentéssel bíró hangokon keresztül (mint pl. állathangok) egészen a folyamatosan jelen lévő, ’hangzást gazdagító’ hangokig, vagy torokhangig.

Alapjuk, hogy fújás közben a hangszálak segítségével magasabb vagy mélyebb rikoltásokat, vagy folyamatos hangot adsz a hangszerbe. Egyik legegyszerűbb a ’ku’ hang , melyet próbálhatsz éles kiáltásként a csőbe rikoltani. Érdemes próbálkozni játék közben a csőbe dúdolni, kísérletezve a hang tónusának váltakozásával.

A \’ku\’ hang használata


A torokhang

A hagyományos technikák alapja a hagszerbe adott folyamatos torokhang, mely egyedi, ’testes’ hangzást ad. A kortárs játéktechnikák nagy része ezt elhagyta, ezek másra helyezik a hangsújt, úgymint virtuóz nyelvjáték, töltelék hangok, az ajkak pozíciójának váltása. A folyamatos torohang esetében játék közben folyamatosan a hangszerbe dúdolsz mély tónusben. Próbáld a hang magasságát változtatni, figyeld, hogy közben hogyan változik a hang tónusa. A hang magassága a hangszer fizikai tulajdonságaitól is függ, vagyis egyenes arányban áll a hangszer hangolásával – minél mélyebb a didgeridoo alaphangja, a beadott hang tónusa annál mélyebben szólal meg tisztán.

Fentebb említettem a mellkas és a hasizom használata közötti különbséget, mely kiválóan érezhető a hangok játéka esetében. Ha ezeket a hasból kinyomott levegővel játszod, tónusuk mélyebb, ezáltal élvezhetőbb lesz.

Ritmus játéka

Habár a didgeridoo ritmushangszer, mégis a ritmusok játéka a legnehezebb. Alapvetően maga a körlégzés használatával elindul a ritmikus játék is, mégis a szépen, érthetően, pontosan és élvezhetően kijátszott ritmusokig hosszú út vezet.

A ritmus játékának több útja van, pontosan ez az út, mely minden játékost megkülönböztet egymástól, illetve egyedivé tesz. Egy ritmus a legegyszerűbben úgy jön létre, hogy meghatározott időnként törést, vagy szünetet iktatsz a folyamatosan játszott hangba.

 

Tested több pontjával is elérheted ezt, mivel optimálisan játék közben deréktól felfelé szinte az egész testet használhatod. Próbálhatod a hasfal rezgetését, a gége le-fel mozgatását, a pofazacskó felfújását-leeresztését, a nyelv különböző pozíciókba mozdítását, illetve ezek kombinációját. Nincs olyan játékos, aki mind a felsorolt opciót használná, legalábbis nem egyenlő arányban. Egy stíluson belüli játék egy fő hangzást, technikát, ezzel együtt a test egy-két bizonyos részének a használatát jelenti. Szerencsés minél inkább leegyszerűsíteni a játékot, a hang ekkor lesz tiszta, élvezhető (a kevesebb több!). Az, hogy milyen ritmussal kezd, ezt hogyan csináld nehéz megmondani, főleg így, írott szövegen keresztül; személyesen mutatni valamit egészen más, mint megpróbálni körbeírni még akkor is, ha rövidfilmen keresztül tehetem. Van olyan játékos, aki kifejezetten kezdőket szeret tanítani, mivel nekik még nincsenek meg a begyakorolt, beidegződött ritmusaik. 

A kürthang és a ’dup’.

Többféle néven nevezik: dudahang, overtone, toot..stb. Ez az a hang, amely magasabb tartományban, az alaphang felett szólal meg éles, jól elkülöníthető hangként. Megszólaltatása egyszerűnek tűnik, viszont talán ez az a hang, mely a legtöbb gyakorlást igényli.

Alapja, hogy feszes ajkakkal, nagy nyomással fújod a levegőt a hangszerbe. Kezdő játékosok problémája, hogy ugyan ki tudják játszani a kürthangot, ezt mégsem tudják beilleszteni a játékba, mivel a folyamatosan játszott hang ekkor megszakad. Ennek oka, hogy e hangnál az ajkak pozíciója változik, így a játékosnak tudnia kell ’kezelnie’ ezt a változást. A hangszerek nagy részének több kürthangja van; ezek az alap-kürthang felett szólalnak meg úgy, hogy az alsó ajkad hátracsúsztatod. A kürthangot változtathatod a befúvott levegő erősségével is.

A kürthang játékánál nem mindegy, hogy milyen hangszeren gyakorolod. A széles belső átmérő, a végig egyenes forma ronthatják a kürthang játszhatóságát. Általában bambusz csöveken nagyon nehéz kijátszani, ha mégis sikerül, tompán szól. Jó kürthangot ad a vékonyan, maximum kétujjnyi széles befúvónyílás, a tölcséresedő vég és a keményfa test. További befolyásoló tényező lehet a levegő páratartalma, illetve az, hogy a hangszer át van-e melegedve, nedvesedve. Hangszervásárlásnál döntő tényező lehet (legalábbis nálam) a kürthang játszhatósága, illetve az, hogy ez hogyan szól. Ebbe a topikba tartozik az úgynevezett ’dup’ hang, melyet nem minden játékos használ, viszont a játékot egyedi, dinamikus hangulattal töltheti meg.

A \’dup\’ hang ritmus közben

Ez az a hang, – mint fentebb említettem – mely nagy szerepet kap a bungull tradicionális stílusban. Alapja igen egyszerű: adj a hangszerbe egy ’dup’ hangot. A ’d’ betűnél a nyelved hegyét dugd ki az ajkaid között; próbáld úgy, mintha apró magot köpnél ki . E hang játéka a kürthang játéknál is nehezebb, még nagyobb gyakorlottságot kíván.

A \’dup\’ hang

Kis ízelítő, hogyan tanulják a yidaki-játékot a fiatalok Északkelet-Arnhem-földön:

 

A haladók útja 

Az, hogy mi tesz egy játékost haladóvá, a témában járatos hozzáértővé nehéz egyértelműen megmondani. A sok gyakorlás és az utánajárás mindenképpen, és természetesen a mindent eldöntő hang, ami a csövön kijön. Haladóvá válni nem könnyű, az út ami ez után következik még rögösebb.

A napi gyakorlás nagyon fontos, ajánlatos a napi minimum egy órát kitűzni. Ki kell, hogy alakuljon egy megszokott rutin ahhoz, hogy fejlődjön az ember. Nem elég csak jól fújni a hangszert; minél jobban az élet részévé válik, annál jobb lesz az eredmény. Legjobb ha a gyakorlásnak kialakul egy menete: bemelegítés, majd jöhetnek a gyakorolni kívánt ritmusok, pattern-ek, groove-ok, váltások. Sokan küszködnek azzal, hogy nem tudnak mit gyakorolni, nincsenek igazan jó ötleteik – főleg inspiráció híjján. Tanácsos didgeridoos lemezeket beszerezni, hallgatni,  ötleteket kölcsönözni róluk, és azokat próbálgatni. Az elején mindenképpen tanácsos, ha nem komplett ritmusokban gondolkodik az ember, hanem rövidebb betétekben, melyeket újra és újra eljátszva tökéletesítesz. Ez szintén több évig tartó folyamat lehet, mivel minden hangnak meg kell találni a helyét, illetve a játékosnak ki kell tudnia tisztán, érthetően játszani azokat.

Ugyancsak fontos, hogy ismerkedj a didgeridoo-val mint hangszerrel, ismerd meg a fizikai tulajdonságait, a benne rejlő lehetőségeket, korlátokat. Játék közben figyelj a hangszerre, hogyan reagál a bele játszott ritmusokra, hangokra, közben figyeld a tested is, mennyire könnyű vagy nehéz a játék, milyen mértékben terhel meg. Gyakorolj több csövön, szerezz be olyanokat is amelyek véleményed szerint kevésbé minősülnek jó hangszernek. Ne csak a könnyen játszható hangszereiden gyakorolj, legalább ennyi időt fordíts azokra amelyeket nehéz fújni, így sokkal jobban meg tudod tanulni ‘kezelni’ magát a didgeridoo-t.

Tanulságos, és a lehető legjobb önfejlesztő módszer, ha felvételt készítesz a játékodról. Talán az első felvételek ‘megrázóak’ lesznek, de nagyon hasznos ha kívülről hallod amit játszol. A gyakorolt témáidat próbáld néha ‘letenni’; habár fontos a jól kigyakorolni ezeket, a kevesebb itt is több. Tarts szüneteket, akár több napot is, hagyd ülepedni a dolgokat. Mindeközben keresd az új ritmusokat, hangzásokat, lehetőségeket, ne zárkózz be egy bizonyos körbe.

Az energikus, dinamikus játéknak az előfeltétele a jó fizikai erőnlét, valamint a mindehhez igazított mindennapi életvezetés.  Mint azt egy bennszülött játékos mondta, gyerek korától kezdve bárhová ment, a ritmusokat mormogta az orra alá – tudom ez nagyon furcsán nézhet ki a Blaha Lujza tér és az Astoria között a metrón, de valamit valamiért!

Mindemellett fontos – de nem a legfontosabb – a más játékosokkal való konzultáció. Az ember társas lény, szereti megosztani a tapasztalatait, élményeit másokkal; de ne legyen ez a motiváció! Gyakorolj egyedül! Ugyanakkor az is fontos, hogy megosszák velünk a tapasztalatokat. Manapság az internetnek hála milliónyi olvasmány áll rendelkezésünkre gyakorlott játékosokról riportok, cikkek, fórumok képében, valamint tömegével lehet oktató lemezekhez hozzájutni. Haladó játékosként egy tanács adható: találj rá a saját utadra.

Sok sikert! Ha személyes tanácsadással tudunk segíteni keress minket bátran!

*

Kerekes János

Minden jog fenntartva! A szócikk bármely részének vagy egészének használata csak előzetes engedélyemmel lehetséges! 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. további információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárom