Technikai segítség

Technikai mankó – hangszerkészítés, javítás, karbantartás,  jó tanácsok vásárlás esetén.

Alapanyagok.

Didgeridoo alapanyagként használható bármilyen cső, vagy anyag amiből csövet lehet formázni. Az elmúlt 2 évtizedben sokan sokféle anyaggal kísérleteztek. Ma is a legnépszerűbb nyersanyag a termeszek által kivájt eukaliptuszfa.

Az eukaliptuszoknak több száz faja ismert, ezek közül nagyjából egy tucat az, amiből didgeridoot készítenek: stringy bark, iron bark, bloodwood, boxwood, mallee, illetve ezek alfajai.

A második legnépszerűbb alapanyag a bambusz. Mint fentebb említettem, a bambusz is tekinthető tradicionális alapanyagnak, de csak bizonyos helyeken. Manapság nagy mennyiségben és olcsón hozzá lehet jutni, előnye, hogy akár nyersanyagból is könnyedén készíthető hangszer, hátránya a repedékenység, illetve a tompa hang.

Az olcsó, indonéz import piacnak köszönhetően a bambusznál kicsit drágábban ugyan, de szintén nagy mennyiségben kapható a tikkfa, vagyis teakfa didgeridoo. Ezek között már ki lehet fogni meglepően jó hangszereket. E csöveket fúrják, aminek megvan az a hátránya, hogy sokszor a cső belső fala nem egyenletes, tiszta lesz, minek köszönhetően a hang tompa, életlen. Hasznos, ha a hangszert átpucolod; ajánlom a drótkötelet – told át a hangszeren, és addig húzogasd, míg legalább a nagyobb szálkiszakadások le nem kopnak.

További alapanyagként használható bármely hazánkban megtalálható és kapható faanyag. Elsősorban ajánlom a keményfákat, mivel ezek nehezebben repednek, illetve általában jobb a rezonáns tulajdonságuk. A puhafáknak tapasztalatom szerint tompább hangja van, hangszerkészítők elsősorban a gyümölcsfákat (félkemény vagy kemény) javasolják.

Az utóbbi pár évben lett felkapott a kenderből készült hangszer. Egy ausztrál fejlesztő munkája nyomán ma már Európában is készítik, jórészt a kortárs európai játékosok kedvelt hangszertípusa erős hangja, könnyű játszhatósága miatt. Ha bárki személyes véleményemet kérdezné ezekről a hangszerekről, azt mondanám: nekem nem nagyon jött be. Könnyen bele lehet szeretni, de ugyan olyan könnyen csalódást is okoz. Tapasztalatom, hogy fél óra-óra játék után a hangja elveszti teltségét (de persze nem beszélnék le róla senkit, mindenkepp elkél egy a gyűjteményben).

Hangszerkészítés

A hangszerkészítés egy külön mesterség, így van ez ebben az esetben is. Persze készíthetünk magunknak olcsón, – akár a konyhaasztalon – gyakorló hangszert.

PVC didj

Szinte a semmiből kihozható, az alapok elsajátítására kiváló. A legjobb a 4 colos cső, hossza ne legyen rövidebb, mint 130-140cm, és ne legyen hoszabb, mint 180-190 cm. Érdemes a befúvónyílásra viaszt rakni az éles perem miatt (lásd. viaszolás).

PVC-ből készül a Didjeribone, a teleszkópos didgeridoo. Lényege, hogy a felső része belecsúszik az alsóba, így játék közben lehet állítani a hang magasságát. Manapság nagyon kedvelt játékszer. (link)

Bambusz didgeridoo

Végy egy nyers bambuszcsövet, vágd le a kívánt méretre (akár a PVC cső esetében), majd a bambusz celláit üsd át egy vascsővel. Érdemes a vascső végének adni egy éles peremet, így könnyebb lesz a művelet. Javaslom, hogy a csomóknál tekerd körbe erősen szigetelő szalaggal, mivel a cellák átütése közben az oldalfal ezeken a pontokon megrepedhet.

A bambusz cső esetében sajnos nagy számban megtörténik a legrosszabb; hosszában elhasad. A repedés szélességétől függően kell javítani, a biztonság kedvéért ajánlatos a két végén, illetve a repedt részeken a szorítókötés használata (lásd a ’Karbantartás’ menüpontban).

’Szendvics’ didge

Előbb-utóbb szinte minden játékos próbálkozik saját, egyénileg készített hangszerrel.

Mivel a fa cső hosszanti átfúrása bonyolult művelet, ráadásul célszerszámokat igényel, népszerű módszer az úgynevezett szendvics technika használata. A hangszernek szánt faágat a hosszanti tengely mentén szétfűrészelik, majd a két fél darab közepét hosszában kivésik, ezután összeragasztják.

Első lépés az alapanyag helyes kiválasztása. Fontos, hogy lássuk előre a nyersanyagban a kész hangszert. Olyan anyagot válasszunk, melynek a formája illeszkedik az általunk készíteni kívánt hangszer alakjához. Érdemes a tölcséresedő forma érdekében a fa törzsének alsó részét, vagy az ág törzshöz közelebb eső részét használni. Próbáljuk meg felismerni a kéreg alatti esetleges anyaghibákat, repedéseket, a rovarkárosítók által okozott hibákat. Minél egészségesebb az alapanyag, annál jobb lesz a végeredmény.

Legegyszerűbb a szalagfűrész használata keskeny lappal, minél kisebb fogterpesztéssel. Az, hogy nedves, vagy szárított anyagot kell-e használni megoszlanak a vélemények. A vágás után mindenképpen hagyjuk a fát pihenni a kérgében, a két végét bőségesen kenjük be faragasztóval és borítsuk le papírral, így elkerülhetjük a fa bütü irányú repedését. Ha a korai szétvágás mellett döntünk, vágás után a két fél-fát szigetelőszalagozzuk össze erősen, majd így tároljuk tovább (véleményem szerint, ha nedves anyagot használunk, ez az idő legyen akár pár hónap is).

Mielőtt nekiállunk a vésésnek, előre határozzuk meg a belső lyuk formáját, a fal vastagságát, a befúvó nyílás és a tölcsér méretét, formáját. Ajánlatos a gépek használatának mellőzése, mivel kézi vésés közben a fa természetesen hasad, így kiküszöbölhetünk esetleges benne lévő feszültségeket. A szűk, a hangszer felső részét képező belső átmérő, illetve a kiszélesedő vég adja az úgynevezett back pressure-t, ami a cső jó játszahóságát biztosítja. A back pressure az a jelenség, melynek során fújás közben a cső felső részében nyomás keletkezik, segítségével dinamikusabb, gyorsabb játékot lehetséges. A fa kérgét vésés előtt vagy után szedjük le (vagy hagyjuk rajta – ízlések és pofonok…). A vésett felületet csiszoljuk meg – van, aki a teljesen sima, egyenletes felületet kedveli, van, aki az egyenetlen belső falat. Mindkét esetben más lesz a hangzás.

Következő lépés a ragasztás. Használjunk vízálló faragasztót. A két fél-cső mindkét élét kenjük be ragasztóval, majd szorító bilincsekkel húzassuk össze. Ha megszáradt – jobb esetben – játszható a hangszer. Előfordulhat, hogy az oldalán, vagy a ragasztás mentén szelel, ennek elég egyértelmű jele hallható a hangjában. Legjobb teszt, ha a hangszer egyik végét befogva felöntjük hígított ragasztóval. Ha lyukas a cső, ki fog jönni az oldalán a ragasztó, ebben az esetben kb. egy perc után öntsük ki a folyadékot, majd száradás után ismételjük meg a műveletet addig, míg meg nem szűnnek a rések.

Ha nagyobb rés vagy lyuk van a testen, azt az összeragasztás előtt javítsuk ki. Legjobb a folyékony fa, a fa saját csiszolatporával összedolgozott faragasztó, vagy kétkomponensű műgyanta (ebbe is keverjünk csiszolatport).

A kész hangszernek nincs még meg az érett, ’kész’ hangja. Folyamatos játékkal tapasztalatom szerint pár hét, míg elnyeri a végső hangzást. Ez legfőképp a hangolás miatt lehet fontos. Érdemes a hangszert pontos hangra hangolni; ha más hangszerekkel szeretnél együtt játszani a pontos hangszín elengedhetetlen lesz.

Általában a hangolást a befúvónyílás felől szokták kezdeni. Vágj le a hangszerből karikákat addig, míg el nem éred a kívánt hangot. Egy csövet mindig csak magasabbra tudod hangolni, vagyis minden egyes vágással magasabb hangot érsz el. Vágás közben folyamatosan ellenőrizz, soha ne vágj egyszerre hosszú darabot. Tapasztalatom szerint a levágott darab mérete és a hang változása közötti összefüggés elég csalóka lehet; sokszor a hang nem folyamatosan változik, hanem hirtelen ugrik, olykor fél hangokat. Ha elérted a kívánt hangmagasságot, a lyuk külső és belső peremét csiszold meg.

Ha a külső és belső preparálással végeztünk, jöhet a külső felület megmunkálása. Ez mindenkinek az egyéni ízlésére van bízva: csiszolás, lakkozás, esetleg festés. Ha a befúvónyílást nagyra faragtuk, utólag rakjunk rá viaszt (lásd a karbantartás topikot).

Eukaliptusz didgeridoo

Aki didgeridoo-n való játékra adja a fejét, szinte biztos, hogy előbb-utóbb eukaliptusz hangszer birtokosnak tudhatja magát. Nem véletlenül. A hangszer eredeti alapanyaga a termesz-rágta eukaliptusz fa, melynek utánozhatatlan hangja van, és mindegyik más. Hogy egy szakértő hasonlatával éljek: a didgeridoo olyan, mint a bor. Vannak jó, vagy rossz, hamis, vagy eredeti, ízes, testes, ütős, bódító…és még sorolhatnám didgeridook. Ízlés szerint lehet válogatni, viszont ami jó, azt egyszerűen, gyorsan fel lehet ismerni.

A hangszer tulajdonságait a fa anyaga, a fal vastagsága, a belső, termeszek által alakított felület, a lyuk átmérője és formája, valamint a cső formája, alakja adja.

Igyekszem kímélni a kedves olvasót a túlzottan személyes élményeimtől, de néha nem tudom megkerülni. Volt szerencsém szinte az összes anyagból és technikával készülő hangszert készíteni, de egyik sem ért fel azzal az érzéssel, sőt kalanddal (még jobb szó), melyet egy eukaliptusz hangszer elkészítése nyújt. A legszebb, hogy minden cső más, mindegyikben már eleve ott van a kész hangszer, mely pár darab elkészítése után vezeti az ember kezét. Nem szeretem misztifikálni a dolgokat, de ezen hangszerek készítésének van valami varázsa (a származási helyről, az ausztrál bozótosról már nem is beszélve).

Talán kevesen tudják, hogy a termeszeknek több faja ismert, ezek közül vannak, melyek a fa belső részeivel táplálkoznak. Széles körben elterjedt nézet, hogy ezen apró lények hangyák, valójában tudomásom szerint a csótányok leszármazottai. A dolgozók a termeszvárból a föld alatt járatot ásnak fa gyökeréig, majd ezen keresztül felfelé haladva kirágják a belső részeket. Érdekes, hogy a fa ettől függetlenül tovább él (nem ez az egy ellentmondás van az eukaliptuszokkal kapcsolatban; további érdekességük, hogy annak ellenére, hogy a világ egyik legszárazabb területein élnek, a világ leginkább vízigényes fái közé tartoznak; csodálatos fa, szintén hosszú beszámolót lehetne neki szentelni).

A készítés itt is a helyes alapanyag kiválasztásával kezdődik. A készítő megkeresi azt a fát, melynek törzse vagy ága a legjobb alapanyag-formát mutatja. A törzset kívülről kopogtatva lehet meggyőződni, hogy a fa üreges, vagyis potenciális hangszer-alapanyag. Kivágás után a csövet belülről kitisztítják, majd a külső kérget leszedik. A fal vékonyításával, faragásával adják meg a hangszer formáját. Az alsó végét tölcséresre faragják, ezzel gyakorlatilag kész a hangszer; ez után az esetleges felületi megmunkálás és hibák javítása következik.

Fontos itt említést tennem a festésről. Sokan, fehér készítők, hobbi játékosok a hangszereket őslakos mintákkal, motívumokkal, színekkel díszítik. Megtörtént eset, hogy olyannyira jól sikerült az utánzat, hogy a másolt hangszert készítő törzs a saját, szent-klán szimbólumait vélte felfedezni – az egyébként műanyag hangszeren -, mely emberi méltóságukat, ősi hagyományaikat sérti. Ha valaki hasonló dologra adná a fejét, kérem, semmiképpen ne másoljon! Ötleteket lehet meríteni, de az utánzás olyan dolgokat eredményezhet, mely bántó, megalázó lehet.

Hangszer javítás, karbantartás

Repedések

Fa hangszerek sajnálatos hátránya a repedékenység. Fúvós hangszerek esetében ez fokozottan igaz, mivel a folyamatos használat miatt a hangszer belseje nedvesedik-szárad, melegszik-lehűl. Ráadásul az évszakok váltakozása szintén negatív tényező; a levegő nedvességtartalma, az akár szélsőséges hőingadozás (amely Magyarországra igencsak jellemző) megviseli a hangszert. Fokozottan igaz ez az eukaliptusz hangszerekre.

Ha a repedés a hangszer felső felében keletkezik, a hangszer hangjában drasztikus változást tapasztalhatsz – a hangja tompul, a magas, éles hangok elvesznek. Ez már a kisebb, hajszálrepedésnél is érezhető. Sokszor a test külső felén látható repedés csak felszíni; a repedést kívülről megszívva érezhető a szelelés.

Mivel a repedés általában a fában lévő feszültségek miatt keletkezik, érdemes a javítással kicsit várni. Arról, hogy mennyit, nem lehet tanácsot adni, ez attól is függ, milyen sűrűn használod a hangszert (ha gyakran a kezedbe veszed szinte biztos, hogy nem bírod sokáig). Tanácsos szigetelőszalaggal a szelelő rést beragasztani, így a hangszer használható marad, és a fának is megvan a lehetősége, hogy kirúgja magát.

Fontos megjegyezni, hogy a repedékenység új hangszerek esetében fokozottan igaz. Tapasztaltam, hogy a hangszervásárlók nagy többségének a vásárlástól számított pár héten belül problémája van a szeleléssel. Tanácsos a csövet szoktatni, fokozatosan bejáratni. Először csak keveset fújd, minden nap hosszabbítva a használatát.

A repedések javításának több útja lehetséges, attól függően, hogy milyen súlyos a helyzet.

1. A rés tömítése. Különböző anyagokat használhatsz. Fontos, hogy mindig a repedés szélességéhez mérten válassz ragasztót; a vékony rést folyékony, a szélesebbet sűrűbb anyaggal tömítsd. Vékony repedésnél ajánlom a pillanatragasztót; javítás közben a hangszert fektesd az oldalára, így engedd, hogy a ragasztó amennyire tud, belefolyjon a résbe. Szélesebb repedésnél folyékonyfa, a fa csiszolatporával kevert faragasztó, vagy kétkomponensű műgyantát használj (nekem az utóbbi vált be kiválóan). Miután az anyag megszáradt, csiszold meg a külső felületét, majd javítsd ki a felületet védő anyagot. Ha nem túl szűk a rés ajánlom, hogy tömítés előtt éles késsel a repedés mindkét oldalát faragd be a szerszámot bedöntve, így a felső rétege a réstöltő anyagnak szélesebb lesz, és elkerülheted, hogy később újabb hajszálrepedések keletkezzenek.

A hibát javíthatod belülről is. A hangszer egyik végét befogva felöntöd a csövet hígított vízálló faragasztóval; így a repedésbe belülről beszivárog a ragasztó, majd beleköt. Ne hagyd sokáig a csövet feltöltve, max. 2-3 percig. Ha a rés egyszeri kiöntés után nem szűnt meg, ismételd meg addig, amíg minden repedés fel nem töltődik (egyértelmű jelét fogod látni annak, ha lyukas a hangszered). Ezt a technikát ajánlom azon fa hangszerek esetében is, melyek nem szelelnek; a ragasztó betömíti a pólusokat és kitölti, megfogja az esetleges kialakuló belső repedéseket. Ráadásul a hangnak is jót tesz! A lényeg, hogy ne használj túl sűrű kötőanyagot.

A repedés viasszal történő tömítését semmiképpen sem ajánlom!

2. Felület lezárása. Egyszerűbb, ha repedést nem belülről, hanem kívülről javítod. A legkézenfekvőbb anyag a szigetelőszalag. Én hosszú évek keserves próbálkozásai után jöttem rá ennek az eljárásnak a hasznos oldalára. Nagyon ritka az a repedés, melyet egyszer kijavítasz és nem lesz vele több gond, ezzel szemben, ha a ragasztószalagot körbetekered a hangszereden, utána maximum félévente kell lecserélned. Tudom, drasztikus megoldásnak tűnik, viszont nagyon sok felesleges munkaórát spórolhatsz (helyette van időd gyakorolni), az esztétikai oldalt pedig nekem sikerült megoldanom (lásd. yirritja yirdaki, a ’Tradicionális játékstílusok’ szakaszban).

Szorítókötés

Az előző ponthoz tartozik a bandázsolás, más néven szorítókötés. Mikor a cső reped, az átmérője változik, tágul. Az eljárás lényege, hogy megakadályozd a cső esetleges átló irányú mozgását egy, a felületére szorosan rátekert zsinórral.

Mielőtt belekezdenél, javítsd ki a repedést. Itt lehetsz drasztikus is, mivel a végeredményt úgyis eltakarja a zsinór (ajánlom itt is a szigetelőszalagot). Használj olyan zsineget, mely esztétikailag is menni fog a hangszeredhez, és elég erős (pl. vékonyabb kenderzsineg). Ezek után kövesd a lépéseket.

a. Húzd végig a kezdőszálat a hangszer tengelye mentén.

b. Erre merőlegesen kezd körbetekerni a zsinórt, közben, ahogyan tudod, tartsd feszesen a szálat. A bandázs alá tégy ragasztót – faragasztót, vagy pillanatragasztóval kis szakaszokon menet közben rögzítsd a szálat, közben ügyelj, hogy a hosszanti szál ez alatt, végig egyenesen fusson.

c. Tekerd körbe a csövet végig a repedés hosszán, illetve a két végén túl hagyj pár cm-t. Mielőtt végeznél, 2-3 ujjnyival fordítsd vissza a kezdő, hosszanti szálat, majd ezt szintén a fedő réteg alatt tartva vidd végig a bandázst.

d. Az utolsó kör után a szál végét kösd rá erősen a huroka úgy, hogy a szál feszesen álljon.

e. A zsinór kezdő végét megfogva húzd be a hurkot a bandázs alá.

f. A maradékot vágd le, majd a bandázs széleit óvatosan húzd végig pillanatragasztóval.

Nagyon fontos, hogy a szál végig feszes maradjon, mivel a szorítókötésnek csak így van értelme. Az egész művelet gyakorlást igényel, párat meg kell csinálnod mire tökéletes lesz a végeredmény. Bambusz csöveknél, illetve a kifejezetten repedékeny hangszereknél érdemes a befúvónyílás felőli véget ezzel a technikával rögzíteni.

Viaszolás

A méhviaszt hangszer befúvónyílásának szűkítésére, alakítására használják. Általában csak akkor használják, ha a lyuk felső része nagyobb, mint a kényelmesen jászható nyílás.

Elsősorban tisztított, fehér színű viaszt ajánlok, mivel ez nehezebben lágyul, mint a hagyományos méhviasz. Granulátum formájában kapható gyógyszertárakban, szaküzletekben. Ennek hiányában a hagyományos, sárga színű viasz is kiváló, mely kertészboltokban, vékony lapra préselt formában, vagy tömbben elérhető.

A viaszolás menete ízlés szerint történhet, mindenki egy idő után megtalálja a kezére eső módszert. Én a következőt ajánlom:

1. Olvaszd fel a viaszt; a sárga viasz a kéz melegére lágyul, a fehéret meleg vízben lehet lágyítani. Ha könnyen formálható gyúrj belőle vékony, 4-5cm hosszú hengereket.

2. A hengereket a befúvónyílás belső pereméről kiindulva építsd fel. Igyekezz, hogy munka közben a viasz ne keményedjen vissza mindaddig, míg nem kapta meg a kívánt formát, illetve ha vízben puhítottad, ne legyen felrakás közben vizes.

3. Építsd fel a kívánt formát, alakítsd ki a lyuk méretét, formáját, közben igyekezz a lehető legkevesebb viaszt használni – nem tesz jót a hangnak, ha a befúvónyílásnál feleslegesen sok anyagot használsz.

Kísérletezz, hogy neked mi a legmegfelelőbb forma, méret, ugyanis a kényelmes, könnyen játszható befúvónyílás az egyik legfontosabb része a hangszernek.

Folyamatos karbantartás

Alapvetően a didgeridoo nem kíván karbantartást, persze ez attől is függ mennyit használod, mi a hangszered alapanyaga, illetve mennyire van kitéve az hőingadozás viszontagságainak.

A fa hangszereket érdemes legalább egy évben egyszer átlakkozni (abban az esetben, ha a lakkozott a felület). Finom papírral, a hosszanti tengellyel párhuzamos irányban csiszold át a felületet, majd vidd fel a lakkot 2-3 rétegben. A bambusz hangszereknek jót tehet a lenolaj kence. Ha a hangszered sűrűn megreped, néha öntsd fel ragasztóval (csakis fa hangszerek esetében, lásd a hangszerkészítés topikot).

Mindig ügyelj arra, hogy nagy hőmérsékletingadozásnak ne tedd ki a fa, nád csöved. Ez főleg télen igaz; kíméld a hirtelen nagy hőmérséklet különbségektől (meleg szobából hidegbe ki és fordítva; ilyen esetben fújás előtt hagyd pihenni).

Érdemes néha a hangszert átmosni tiszta, langyos vízzel. Elvileg a víz nem szabad, hogy ártson a fának, sőt, maga a tisztítás javít a hangján. Fontos, hogy gyakorlás, vagy átmosás után mindig hagyd kiszáradni a cső belsejét. Előfordulhat, hogy belülről gombásodik a fa, ilyenkor használj környezetbarát, vegyszermentes gombairtót.

Vásárlási tippek – mit érdemes, mennyiért?

Úgy érzem, segíthet, ha ezt a kérdést két részre bontom.

’Ajándék’ didgeridoo.

Azt a kedves olvasót, aki azzal a szándékkal kereste fel ezt az oldalt, hogy tippeket kapjon arról, mit érdemes tudni, ha az ember ajándékba szeretne venni hangszert, más ötletekkel kell ellátnom, mint azt, aki saját használatra keresgél. Igyekszem minél egyszerűbben…

Két fő szempont lehet: az ár és a minőség. Ha olcsó hangszert szeretne venni, ajánlom a pár-ezer forintért beszerezhető bambusz vagy teakfa hangszereket. A bambusz hangszer esetében szinte mindegy, melyiket választja; nagyjából egyforma a hangjuk, ami különbözhet, az a díszítés. Ebben az esetben ajánlom, hogy próbálja meg eltalálni az ajándékozandó személy ízlésének tetsző csövet azon egyszerű oknál fogva, hogy ha tetszik neki, biztos, hogy többször a kezébe fogja venni. Teakfa hangszerek között már nagy különbségek lehetnek. Ajánlom, hogy lehetőleg olyan helyen vásároljon, ahol az eladók ismerik a hangszert – legalább egy kicsit (legjobb mérce, hogy meg tudja-e szólaltatni, vagy nem). Kérje az eladókat, hogy szólaltassák meg a hangszert, győződjön meg hangjáról!

A drágább hangszerekről a ’Hangszerkészítés’ és az ’Alapanyagok’ topikokban írtam. Általában az ember akkor vesz ajándékba nagyobb értékben didgeridoo-t ha tudja, hogy a szerencsés ajándékozandó biztosan használni fogja. Ebben az esetben feltételezhető, hogy Ő már utánajárt a dolognak; ha lehet, tudakolja meg Tőle mit szeretne – milyen alapanyagból, milyen hangolásban, esetleg milyen fajta hangszer a szíve vágya. Én elsősorban az eredeti, termesz-rágta eukaliptusz hangszereket ajánlom, mivel a hangjuk ezeknek a legjobb (legalábbis általánosságban véve).

Fontos, hogy fizetés előtt alaposan nézze át a hangszert nem repedt-e; ha igen – akár egy kicsit is – válasszon másikat! Kérdezze az eladókat az esetleges garanciális feltételekről (elég ritka, de talán a későbbiekben tudnak segíteni a javításban). Vásárlási lehetőségekről, árakról lejjebb olvashat, további a témát érintő kérdéssel a ’Gyakori kérdések’ menüpontban találkozhat.

Didgeridoo saját részre.

Egy rutinos játékos tudja, mit szeretne – általában ilyen esetben az ember fix céllal megy be a boltba. Éppen ezért, ajánlom kezdő játékosoknak, hogy ha tehetik, kérjék ki vásárlás előtt a rutinosabbak véleményét, kérjék az eladók ajánlatát. Itt is, mint az előző szakaszban, ajánlom, hogy olyan helyen vásárolj, ahol ismerik a hangszert, meg tudják szólaltatni, van választék, és lehetőleg ki tudod próbálni a csöveket.

Előzetes olvasmányként olvasd át az egész ’Technikai mankó’ topikot, így talán kicsit szélesebb képed lesz a lehetőségekről. Érdemes előre elgondolkodnod azon, mit szeretnél játszani a hangszeren; gyorsabb játékhoz vennéd, vagy a lassabb, relaxációs hangulatot keresed. Gondold át, hogy milyen hangolások jöhetnek számításba, mi az a hangzás, amit kedvelsz (esetleg hallgasd át kedvenc lemezeidet, gyűjts ötleteket). Ha más ötleted nincs, nézd át a választható hangszereket, és kezd azokkal, melyek alakra, formára, esetleg festésre a legjobban tetszenek (ha egy ilyen hangszert veszel, szinte biztos, hogy többször a kezedbe veszed később).

Ha bambusz csövet választasz, nézd a mintát és azt, hogy mennyire könnyen tudod megszólaltatni. Teakfa hangszernél fénnyel szembe nézz bele a hangszerbe: igyekezz olyan csövet választani melynek a belseje tiszta, nincsenek a belső falon szálkiszakadások. Drágább hangszernél nézd a hangját. Vásárlásnál számomra a legfőbb szempontok: 1. a könnyen játszható kürthang; 2. az arányos, egyenes test; 3. a mindent eldöntő hangzás.

Vásárlás előtt nézd át a hangszert, keresd az esetleges hibákat, repedéseket. Ha találsz akár egyet is, ne legyen kizáró ok; egy jó hangszer sokkal többet ér, mint amennyit egy esetleges javítható hibája ront rajta.

További, a témát érintő kérdést keresd a ’Gyakori kérdések’ menüpontban.

Árak, vásárlási lehetőségek.

Az árak terén elég nagy lehet a szórás, itt az általános, Magyarországon megszokott árakat veszem alapul. Bambusz hangszert 3-4000 Ft-tól (rövidebb hossz) találhatsz, általában azonban 6-7000 Ft körül mozognak. Teakfa csöveket jórészt 10000 Ft felett kaphatsz, ami ennél olcsóbb, az gyanús (valószínűleg repedt), vagy akciós! Az eukaliptusz hangszerek ára a készítőtől, a származási helytől, illetve a hangszer minőségétől, hangjától függően változik. Ausztráliában lehet kapni olcsó, rövid eukaliptusz hangszereket, ezeket semmiképpen nem ajánlom (hacsak nem dekorációnak); Magyarországon az áruk nagyjából 30000 Ft-tól indul (ez alatti szintén gyanús), a határ pedig a csillagos ég. Általában 60000 Ft felett már ki lehet nagyon jó hangszereket fogni.

Sokan vásárolnak interneten keresztül didgeridoot; ezt azoknak ajánlom, akiknek fix elképzelésük és tudásuk van arról, mit szeretnének venni, illetve kitől. Magyarországon több boltban árulnak didgeridoot, javarészt a keleti ajándéktárgyakat kínáló boltokban találkozhatunk velük. Nekem nincs túl jó tapasztalatom e téren, mivel ezen boltok nagykereskedői tömegesen, hozzáértés nélkül vásárolják fel termékeiket; viszont érdemes e boltokban kutakodni, csodák mindig vannak!

Személyesen az Ethnosound Világzenei Hangszerbolt-ban lehet hozzájutni széles választékban hangszerekhez. Szintén magyar oldal az Aural online hangszerbolt. Ha tradicionális hangszert szeretnél vásárolni (Yirdaki, Mago): Ididj Australia, illetve használd a keresődet, a lehetőségek tárháza elég széles (hogy mi az eredeti és tradicionális közti különbség, lásd a ’Gyakori kérdések’ pontban).

Tovább…

Leggyakoribb kérdések, illetve ami a fentiekből kimaradt

Ajánlott  irodalom, filmek, média (főként az őslakos kultúra tárgykörében)

Frissítések