Hatása az emberi testre

Utolsó frissítés: 2012/01/29

Hatása az emberi testre – gyógyítás didgeridooval?

 

A didgeridoo elterjedésével szerte a világon útjára indult az a nézet, miszerint a hangszernek gyógyító ereje, hatása van. Sokan ezt érezni vélik testükön, páran magukat didgeridoo hangterapeutának nevezve praxist folytatnak miközben a rezgések gyógyító hatásáról, vagy a didgeridoo hangja nyomán felébredő belső, közös, ősi élmény gyógyító lényegéről beszélnek. Mások elutasítják az effajta nézeteket és gyakorlatot, mint a hangszer túlmisztifikálásának ékes bizonyítékait. Nagyon nehéz bármelyik tábor mellett vagy éppen ellen érvelni. Az igazság valahol félúton van a száraz racionalitás és a ködös, mondvacsinált mítoszok között.

Egy biztos, a dolog hosszú utánajárást és kutatómunkát kíván akár a felszínes érdeklődő, akár a szakértő részéről, mivel egyelőre nincs se egyértelmű kutatási eredmény, se kézzelfogható bizonyíték. Ezek híján marad a „sötétben tapogatózás”, és a megosztott vélemények kusza egyvelege. Érdemes a problémát két részre bontva vizsgálni, a hagyományos oldalt, vagyis a bennszülött ősi gyakorlatot, és a ma divatos hangterápia oldalát szemügyre véve.

*

A hagyományos álláspont

Ha a didgeridoo tradicionális gyógyító hatását szeretnénk megismerni, ezt kizárólag azokon a területeken kell elkezdeni, ahol a hangszer hosszabb időn keresztül a hagyományos élet szerves részét képezi – Ausztrália északi részén. Az, hogy manapság milyen részeken és kik használják e célból a hangszert majdnem, hogy mindegy, ugyanis a hiteles, működő praxis kialakulásához tapasztalat kell, ami idő függvénye. Vagyis ne hagyatkozzunk bármilyen forrásra – akkor sem, ha Ausztrál bennszülött, vagy velük kapcsolatban álló az illető.

Tény, hogy az őslakosok tudnak és beszélnek a didgeridoo jótékony, néhol gyógyító hatásáról, de nagyon fontos megjegyezni, hogy ezt saját nyelvezetükben, saját kulturális közegükön belül teszik. Maga a gyógyítás egy bonyolult rendszer, melynek megvan a tudománya. Az egész folyamat gyógyít, az ének, a tánc, az előadásmód, és természetesen az ebbe közegbe ágyazott didgeridoo. Ez már egy magasabb szintet, mondjuk úgy, életmódot feltételez és követel, mely csakis ott, az adott kulturális közegben működik. Minden nép csak a saját kulturális nyelvezetén és élményein keresztül érthető meg, melyet teljesen elsajátítani, így átvenni lehetetlen (az én véleményem, tudom, vannak, akik vitatkoznának ezzel). Jó példa lehet erre a magyarság  kulturális háttere: nekünk, mint magyaroknak egy magyar népdal sokkal többet mond és ad – akár mentálisan is – mint másnak, akármennyire is legyen szakértője az illető a magyarság hagyományának. A magyar népdaloknak van gyógyító ereje, mely a közös magyarságunkból, múltunkból fakad.

„A Yolngu-k (Ausztrália északi részének egy régiójában élő klánok, megj.) régóta tudnak a Yidaki gyógyító erejéről. A légzés nyújtotta gyakorlaton túl, a Yidaki kollektív erőt hordoz a gyógyítási folyamatban. A hang békés vibrációkat közvetít, mely keresztülhatol az elmén és belső spirituális egységet teremt egy egyénben vagy a csoportban. Bizonyos esetekben a Yidaki fizikai gyógyításra használt oly módon, hogy a játékos a kifújt levegőt a test sérült pontjára koncentrálja. A Yidakin való játék egy tudomány, mely magába foglalja a művészetet, a zenét és a történelmet (ezek ismeretét – megj.). Manapság ez a Yolngu és Balanda (a ’nem őslakók’-ra használt kifejezés, megj.) világok közti gyógyító folyamatban használt. A technológia ma elfogadja a természetes tudományt és a zenét, ezáltal nyitva új horizontot a zene tanulmányozásában mely kombinálja a kifinomult kortárs hangokat az ősiekkel, ebben a folyamatban vonva össze az embereket.”

/Mandawuy Yunupingu, a Yothu Yindi zenekar frontembere (lásd. ’Hagyomány’ menüpontot) – szabad fordításom a ’The Didjeridu: from Arnhem Land to Internet’ című könyvből (Edited by Karl Neuenfeldt, John Libbey&Company Pty Ltd, 2000)./

További olvasmány itt.

A Yidaki ilyen irányú használata elsősorban szimbolikus jellegű, mely a kontextusból, vagyis egy bizonyos szituációba ágyazva, több síkon bomlik ki és értelmezhető. Ezen szituációk értelmezésénél fontos figyelembe venni a szimbólum jellegét, illetve azt a ’szándékot’, amellyel maga az aktus, ez esetben a didgeridoo játéka megnyilvánul. A test egy bizonyos részére való fújás általában valamilyen spirituális erővel, és ennek az erőnek a közvetítésével hozható kapcsolatba. Ez az erő a teremtő ősök ereje, mely a spirituális élet központja. Howard Morphy ezt írja (Ancestral Connections – Art and an Aboriginal System of Knowledge­/The University of Chicago Press 1991, 135.o.): „Úgy hiszik, a wangarr szellemek (vagyis a teremtő ősök szellemei, megj.)…jelen vannak a szertartáson, és be tudnak lépni az emberekbe… A szertartás hangsúlya a wangarr ősök erejének a résztvevők között való megosztásán van, valamint azon, hogy megszabadítsák a közösséget a fertőzéstől (spirituális fertőzésről van szó, mely jelen esetben a közösségben bekövetkezett halálnak a következménye, megj.). A trombita (vagyis a Yidaki/didgeridoo, megj.) fújása az összegyűlteken ezen a módon értelmezhető (saját fordítás).” Vagyis itt a didgeridoo egyfajta közvetítő szerepet tölt be a spirituális- és fizikai világok között. Segíti az ősök erejének megnyilvánulását, mely tisztító, gyógyító a közösségre nézve.

Részlet egy temetési szertartásból:

W. Lloyd Warner – A Black Civilization könyvében olvashatunk (Mungin Totemism, The Blood Letting, 264.-271.o.) az ifjúavatási ceremónia alatt végbemenő véradás aktusáról, ahol az első véradó testére játszanak a szent, totem-trombitával bizonyos dalok kíséretében. A vérnek – melyet később a ceremónia táncosainak testére kennek – szent, és mélyen spirituális jellege van, a totem lény, Yurlunggur ereje lakozik benne (vagyis az az erő, melyet már fentebb említettünk). „A valódi és a mitológiai ősök nevének éneklése sokkal jelentőségteljesebb annál, mint pusztán a halottak neveinek újrahívása (vagyis kiejtése – a név magában hordozza viselőjének spirituális lényegét, így lelke pusztán a nevének kiejtésével megidézhető, megj.), úgy hiszik, az ősök lelkei magában a totem-trombitában vannak.” Ez esetben is a didgeridoo egy közvetítőként van jelen, melyen keresztül megnyilvánul maga a legszentebb és ereje. Részletesebb leírásért és magyarázatért lásd a hivatkozott könyvet!

Az ősök erejének (maarr) megnyilvánulása több közvetítőn keresztül végbemehet, ezek amolyan fizikai materializációi ezen energiának. Ilyen lehet egy festmény (mely a használt motívumok, szimbólumok segítségével a felületén keresztül közvetlenül, fizikailag hat), a kiénekelt, általában titkos erő-szavak (power names), a táncok, az emberi vér vagy a didgeridoo illetve ennek hangja. Ezek a médiumok egyesével, vagy egyszerre használva nem csak az erő közvetítésére képesek, de megerősítésére is akár egy tárgyban, akár egyénben vagy emberek csoportjában. A különbség köztük az, hogy különböző szinteken, érzékeken keresztül hatnak. A didgeridoo a hangján keresztül közvetíti az ősi forrást. „…előnye a nagyszerű rugalmassága: az összes a szertartásban részt vevő tárgyra irányítható, fókuszálható egyénekre, vagy játszható az összegyűlt tömegre” (Howard Morphy – Ancestral Connections…, 139.o., saját ford.). Vagyis a didgeridoo egy célzó eszköz, mellyel az ősök ereje irányítottan és fókuszáltan közvetíthető.

Egy őslakos közösségben, ha valaki súlyos beteg, a közeli hozzátartozói körülveszik, és a törzs dalait éneklik az ősökről, vagy magáról a betegről, illetve arról, hogy az illető milyen pótolhatatlan helyet tölt be a közösség életében. Ezzel megerősítik abban, hogy helye van az élők között, illetve segítik a betegség elleni harcában. A kutatók, később az egészségügyi dolgozók azt hitték, hogy ezen alkalmakkor a dalokkal segítik a halálba a szenvedőt, valójában pont az ellenkezője történik. (Másrészről vannak olyan dalok is, melyek a haldoklót kísérik végső útján, de ez másik ’topikba’ tartozik.)

*

Modern nézetek

A dolog másik oldala, a hang terápiás, gyógyító erején alapul. Az elmúlt pár évtizedben a nyugati gyógyításban is megjelent, ma már erősen él a hangterápia és zeneterápia fogalma. Tudományos eredmények igazolják eredményességüket és jogosultságukat, ám a mai napig újabb és újabb, eddig ismeretlen oldalai kerülnek a napvilágra. Az alap elgondolás szerint a rezgésnek jótékony hatása lehet az emberi testre (itt konkrétan a hangrezgés érdekes számunkra, mely egy rezonáns test által a levegőben létrehozott és itt tovaterjedő nyomásingadozás). Az emberi test a sejtek ezreiből épül fel, melyek nagy része víz. A hangrezgések így, a sejteket felépítő vízen keresztül terjednek tovább az emberi testben, közben kiegyensúlyozva, energetizálva azt. Ily módon a didgeridoo-nak, mint hangrezgést keltő eszköz, megvan a terápiás, az emberi testet nyugtató, feltöltő oldala. A zeneterápia az emberi hallószerv által észlelt és értelmezett rezgések, mint hangok jótékony hatását vizsgálja, illetve ezzel dolgozik. A különböző hangok mindegyike másképpen hat az emberi tudatra. A kellemes hangok nyugtatják, pihentetik az embert, némelyek relaxált állapotot idéznek elő az agyban (természetesen minden hangnak az érzetét, vagyis azt az érzést, ami a hang észlelése nyomán bennünk fellép sok olyan tényező befolyásolja, mely a bennünk zajló tudatos vagy tudattalan képzettársítások eredményei; vagyis nem lehet egyértelműen a hangokat eszerint felállított kategóriákba sorolni). Ilyen hangok lehetnek a természet hangjai vagy a zene. Egy számunkra kellemesnek érzett zenei darab meghallgatása feltölt, energiát ad, melynek következtében kedély- és fizikai állapotunk javul.

Meg kell említenem továbbá, a keleti gyógyászatban használt fogalmat, a csakrát, mivel a fent említett hangterápia egyik alapfogalma, és kétségtelenül nagy szerepet játszik nem csak az emberi test folyamataiban, de a minket ért külső ingerek és hatások feldolgozásában is. A csakrák olyan, a test különböző részein elhelyezkedő energiaközpontok, melyek a rajtunk kívül és belül lévő energia közötti szabad áramlást biztosítják. Működésük egy adóvevőhöz hasonlítható; ha valamelyik nem jól működik, az különböző blokkokat idéz elő a testben, mely betegséghez is vezethet – vagyis az egészség és a jó közérzet szempontjából nagyon fontos ezen energiaközpontok helyes működése. A keleti gyógyászat több ezer csakra létezéséről beszél, ezek közül a hét fő, vagy központi energiaközpontok a gerincoszlop alsó végétől a fejtetőig találhatók meg. Ezen csakrák működését, és hatásukat a testre bonyolult rendszerbe foglalja a hagyomány, melynek taglalásába itt nem mennék bele. A téma szempontjából érdekes megállapítás az, hogy úgy, ahogyan minden ember más frekvenciaszámon rezeg, a csakráknak is megvan a maguk jellemző rezgésszáma, melyek frekvenciája egészen pontosan meghatározható, az analógia segítségével pedig ezekhez a rezgésszámokhoz bizonyos hangtartományok, illetve zenei hangok rendelhetők. A hét fő csakra és a mellé rendelt zenei hangok a következők: 1. györércsakra, elhelyezkedése a gerincoszlop alsó felén, hangja: C; 2. szakrális- (vagy szex-) csakra, elhelyezkedése az ágyék irányában, hangja D; 3. köldökcsakra, elhelyezkedése a köldök irányában, hangja E; 4. szívcsakra, a szív magasságában, hangja F; 5. torokcsakra, elhelyezkedése a torok irányában, hangja G; 5. homlokcsakra, hangja A; 7. koronacsakra, elhelyezkedése a fejtetőn, hangja H (B). A hagyomány szerint ezek a hangok illetve rezgésszámok a jól működő csakrák jellemzői, egy ’elhangolódott’, nem megfelelően működő energiaközpontot a megfelelő rezgéssel (vagyis zenei hanggal) ’újra lehet hangolni’. A hangterápia elmélete szerint a helyesen behangolt hanszerek (illetve rezgést keltő eszközök) alkalmasak erre a feladatra.

Fontos megjegyeznem, hogy a fent leírtak a nyugati világszemlélet szempontjából az alternatív gyógyászat sorába taroznak, hitelességüket sokan megkérdőjelezik. Nem célom meggyőződéseimről, vagy általam tényeknek vélt dolgokról, mint valóságról beszélni. Véleményem szerint mind, az e témába tartozó egyéni vélemény személyes tapasztalaton és élményeken kell, hogy alapuljon. Mindezek felett a fentiek bennem is további kérdéseket vetnek fel: hogyan tudjuk a hangulati állapotot ebbe a rendszerbe belevonni? Hogyan lehetek biztos, hogy megfelelő hangtónust használok a megfelelő helyen? Azt gondolom ezek már nagyon ismeretlen vizek, melyeken tudás nélkül vitorlázni veszélyes is lehet. Vannak történetek, melyek a hangterápia nem megfelelő használatáról szólnak. Véleményem szerint érdemes kísérletezni, de ezt először is legjobb, ha saját bőrünkön tesszük. Ha valakit be szeretnénk vonni, olyannal tegyük, aki hozzánk közel áll, akivel meg tudjuk beszélni a jó, vagy esetleg rossz élményeket; haladjunk mindig csak kis, apró lépésekben. És ami fontos: szánjunk rá éveket, hagyjuk érni a dolgokat.

Van a témának egy harmadik oldala, mégpedig a körlégzés jótékony hatása. Orvosilag bizonyított tény, hogy a körlégzés erősíti a légzőszervek izmait. Elterjed információ a didgeridooról, hogy segít megszüntetni a horkolást (kevesebben tudják, hogy segít az alvási apnoe, vagyis az alvás alatt fellépő légzészavarok megszüntetésében, link); rossz hír a notórius horkolóknak, hogy ez nem teljesen igaz. A horkolásért a garat  szövetei a felelősek, melyek a körlégzésben a legnagyobb szerepet játsszák; ezek segítségével tudjuk a szájüregünket függetleníteni az orrüregünktől. Alvás közben e szvetek túlságosan ellazulhatnak, ennek eredménye a sokak számára oly’ zavaró hang. A körlégzés során a garat izmait tréningeljük, így kevésbé lesznek ’hajlamosak’ az ellazulásra. Akkut panaszok esetében sokszor hatástalan a dolog, de mindenképp érdemes vele próbálkozni. Fontos, hogy idő kell ahhoz, hogy az izomok újra formába jöjjenek, úgyhogy kitartás!

Videó e témáról:

Dél-Ausztrál kutatók eredményei bizonyítják, hogy a körlégzés kiválóan segít az asztma gyógyításában. Bennszülött fiúkon végzett kísérletek alapján egyértelműen kijelenthető a körlégzés hatékonysága (a lányokat énekeltették, ebben az esetben az eredmény nem volt olyan látványos, de működik!). Ebben az esetben is igaz, hogy idő szükséges a látványos javuláshoz; a fenti kísérlet fél évig tartott.

Nekem is megvannak a témához fűződő élményeim. A párunk, barátunk testére fújás kellemes érzéseket okoz (a hangszer gondos kiválasztása után). Fontos, hogy „megfelelően”, mondjuk úgy, a másiknak tetsző módon fújjuk a hangszert, amit szintén kísérletezéssel lehet megismerni. A hangrezgésnek a játékosra nézve is megvan a pozitív oldala, nem is beszélve a cirkulációs légzés segítő, a légzőszerveket erősítő hatásáról (meghűlés esetén kifejezetten ajánlom). Több beszámolót hallottam, hogy a hangrezgés magát a játékost gyógyította ki valamilyen panaszából. Amit én, személy szerint magamon tapasztalok az maga a ’játék öröme’, illetve az az emelkedett érzés melyet ez okoz; kétség kívül magának a zenének, és a zenéhez fűződő viszonyunknak, illetve ennek nyomán fellépő érzésnek olyan gyógyító ereje van, amely egyedülálló, pótolhatatlan.

A legmeghatározóbb élményem a ’Yidaki öregjénél’, Djalu Gurruwiwinél tett látogatásom alatt ért. Djalu az utóbbi időben világszerte ismertté vált, mint erővel teli vezető és didgeridoo/yidaki játékos, az általa készített hangszerek pedig kivételes tulajdonságokkal vannak megáldva. Egy, a fehér látogatók körében kifejezetten kedvelt szokása, hogy a mellkasra játszik a szív magasságában. Valóban, egészen különleges élmény érezni Djalu erejét, és a Yidaki különösen erősen rezonáló hangját – melyet ő a Rripangu (viharzó) névvel illet. Aki találkozott már a Mesterrel, biztosan tapasztalta azt, amiről írni szeretnék. Mindez arra enged következtetni, hogy a didgeridoo (gyógyító-) ereje több dolognak a következménye és együttállása. Kell hozzá a játékos, aki játssza a hangszert, akiben megvan a szükséges erő és tudás, a hangszer fizikai (és spirituális?) tulajdonságai, valamint a közeg, ahol mindez zajlik.

Összegezve csak azt higgyük el, amit saját tapasztalatainkból tudunk, ne akarjunk olyan dolgokat feltétlenül magától értetődőnek venni, amelyek előttünk ismeretlenek. Gyógyítás didgeridooval – ez az egyik leg instabilabb oldala annak amit didgeridoo játéknak nevezünk.

Tovább…

Technikai mankó – hangszerkészítés, javítás, karbantartás, jó tanácsok vásárlás esetén.

Leggyakoribb kérdések, illetve ami a fentiekből kimaradt

Ajánlott irodalom, filmek, média (főként az őslakos kultúra tárgykörében)

Frissítések