Gyakori kérdések
Leggyakoribb kérdések, illetve ami a fentiekből kimaradt
*Fújhatják-e nők a didgeridoot?
Az egyik leggyakoribb kérdés hölgyek részéről. A válasz igen nehéz és összetett, röviden talán ennyi: mindenkinek a saját döntése. Az őslakosok között is véleménykülönbség van; alapvetően törvényeik csak rájuk vonatkoznak, vagyis elviekben fehér nők fújhatják, sőt, vannak ahol bennszülött nők is játszanak, de nem nyilvánosan – „zárt ajtók mögött”. Az, hogy ez a hiedelem miért alakult ki, nincs egyértelmű válasz. Véleményem szerint egyszerűen vannak olyan dolgok, melyek a nők dolga, vannak olyanok melyek a férfiaké, a kettőt pedig nem keverik egymással. A mai világban igen erős hajlam van a túlmisztifikálásra, ez történik ebben az esetben is (vannak, akik kínosan ügyelnek arra, hogy nő ne érintse a hangszert – szerintem ez már erős túlzás).
Hölgyeknek tanácsolom, hogy ha mindezek ellenére belevágnak, mindig tartsák szemük előtt, hogy vannak olyanok, kiket zavarhat női játékos látványa; főleg tegyék ezt akkor, ha olyanok vannak jelen, akiket ez az ’ügy’ közelebbről érinthet, esetleg affektálhat.
*Valóban segít a didgeridoo a horkolás megszüntetésében?
Orvosilag bizonyított tény, hogy a körlégzés erősíti a légzőszervek izmait. Elterjed információ a didgeridooról, hogy segít megszüntetni a horkolást; rossz hír a notórius horkolóknak, hogy ez nem teljesen igaz. A horkolásért az az izom felelős, mely a körlégzésben a legnagyobb szerepet játssza; ezen izom segítségével tudjuk a szájüregünket függetleníteni az orrüregünktől. Alvás közben ez az izom ellazul, ennek eredménye a sokak számára oly’ zavaró hang. A körlégzés során ezt az izmot tréningeljük, így kevésbé lesz ’hajlamos’ az ellazulásra. Akkut panaszok esetében sokszor hatástalan a dolog, de mindenképp érdemes vele próbálkozni. Fontos, hogy idő kell ahhoz, hogy az izom újra formába jöjjön, úgyhogy kitartás!
Dél-ausztrál kutatók eredményei bizonyítják, hogy a körlégzés kiválóan segít az asztma gyógyításában is. Bennszülött fiúkon végzett kísérletek alapján egyértelműen kijelenthető a körlégzés hatékonysága (a lányokat énekeltették, ebben az esetben az eredmény nem volt olyan látványos, de működik!). Ebben az esetben is igaz, hogy idő szükséges a látványos javuláshoz; a fenti kísérlet fél évig tartott.
*Honnan tudom, hogy eredeti, termesz-rágta eukaliptusz hangszert kínálnak eladásra?
Néha nem túl egyszerű megállapítani, pár hangszer át kell, hogy menjen a kézen mielőtt biztos döntést tud hozni az ember. Az egyik legegyszerűbb, ha fénnyel szemben átnézel a hangszeren, ha látod a belső, termesz rágta falat, biztos lehetsz benne. Sajnos a mai, nagy üzemi didgeridoo-gyártás készít olyan hangszereket, melyek eukaliptuszok ugyan, de belsejük fúrt. Győződj meg a befúvó-nyílásnál, hogy a belső fal milyen – a sima, fúrt felületet elég egyszerűen fel lehet ismerni. Szintén nézz bele az alsó végébe is, ha lehet, világíts bele. Ha nem vagy biztos, kérd ki olyan véleményét, aki járatos a dologban, jobbat sajnos nem tudok ajánlani.
*Mi az ’eredeti’, a ’tradicionális’, illetve hogyan tudok különbséget tenni? Érdemes az effajta különbségtétel?
A kérdés végénél kezdve: véleményem szerint mindenképpen érdemes, de természetesen ez is mindenki saját belátására van bízva. A didgeridoo népszerűsödésével kialakult az az iparág, mely a mai világra jellemző olcsó, rossz minőségű termékeket kínálja; pontosabban fogalmazva olyan termékeket, melyeknek nem sok közük van ’Az eredetihez’. A didgeridoot több csoportra lehet bontani eredetiségét, származását tekintve; vannak a tradicionális-, az eredeti-, az ausztrál- és a hamisítvány hangszerek.
A tradicionális: készítője azon Ausztrál őslakos törzsek tagja, akik élő hagyományaik szerves része a hangszer (ezekről írtam a ’Tradicionális stílusok’ menüpontban). Ezen hangszerek eredete elméletben genealógiailag visszavezethetők az első didgeridook-ig. Anyaga termesz-rágta eukaliptuszfa.
Az eredeti: készítője Ausztrál őslakos, viszont a hangszer nem tradicionális keretek között készült. Anyaga termesz-rágta eukaliptuszfa.
Az ausztrál: termeszrágta eukaliptusz, készítője nem-ausztrál őslakos.
A hamisítvány: talán nem a legjobb megfogalmazás, jobbára akkor érvényes, ha a hangszert az ’Eredeti’, esetleg ’Eredeti-ausztrál didgeridoo’ címkével akarják eladni. Ha nem, akkor ez a kategória értelmét veszti, vagyis mint didgeridoo, és mint hangszer kiváló lehet. Ebbe a kategóriába tartoznak az ugyan eukaliptusz, de belülről fúrt csövek is.
Azt, hogy hogyan tudsz különbséget tenni, nehéz megmondani. Elsősorban fontos a származási hely; ha a hangszer Észak-Ausztráliából, Arnhem-Földről származik, szinte biztos lehetsz abban, hogy tradicionális hangszerrel van dolgod. A festés nem lehet döntő bizonyíték; a festés típusa, a mintázat, a használt színek mind befolyásoló tényezők. A manapság oly’ divatos, sokak szemében a bennszülött művészetet jelző pötty mintázat szinte biztos, hogy ’Az eredeti’, vagy ’Az ausztrál’ osztályokba sorolja a hangszer, nem pedig ’A tradicionális’-ba (Észak-Ausztráiában nem jellemző a pötty-mintázat). Egyértelmű ítélethez gyakorlottság, és a témában jártasság kell, ezek nélkül csak tapogatózol. További olvasmány itt.
Mindezek ellenére fontos megjegyezni, hogy ezen osztályozások az érdeklődők és a játékosok túlnyomó többségének semmit, vagy nem sokat jelentenek. Sokak számára fontosabb a hang, és más tényezők (minőség, használhatóság, játszhatóság, alapanyag). A tradicionális hangszer vásárlásával a tradíció képviselőit, illetve magát a hagyományt támogatod.
*Érdemes-e interneten keresztül hangszert vásárolni?
Ha megvan a rutinod, tapasztalatod és tudásod, hogy milyen a jó hangszer, illetve tudod, hogy kitől veszed mindenképpen. Sokszor már a formáról, alakról, készítőről lehet tudni, hogy milyen a hangszer, de ehhez szintén tapasztalat kell. Ha ez nincs meg, nem nagyon ajánlom; a legjobb, ha ki tudod próbálni, így eldönteni, hogy hozzád illik-e a hangszer, vagy nem. Hiába jó a cső, nem biztos, hogy ’neked készült’.
*Mit tegyek, ha nincsenek ötleteim, nem tudok kitől tanulni, új ötleteket kapni?
Azt hiszem ezen mindenki átmegy. Az én véleményem szerint nagyon hasznos, ha magára van hagyva az ember. Ilyen esetben a legfontosabb, hogy légy kitartó, ne tedd le a dolgot ötlet híján. Ha tovább gyakorolsz, előbb-utóbb úgyis rátalálsz valamire, ráadásul mély pontok mindig vannak és lesznek is, ne engedj nekik! Érdemes fórumokat látogatni, nagyon sokat tanulhatsz ezúton másoktól. Ezen kívül a zenehallgatás csodákra képes – hallgass minél többet, minél többféle zenét!
*Játszhatok-e tradicionális ritmusokat?
A válasz sokrétű, az első kérdés, hogy akarsz-e. Sokan a modern játéktechnikák követői, a ’tradicionális’ számukra idegen. Tény, hogy ezek a zenék, játéktechnikák megértése időt, nyitottságot, sokszor elhivatottságot igényel, játékuk még többet.
Pár aranyszabály, melyeket minden esetben tarts szem előtt, ha ilyen stílusok játékára adod a fejed:
- tradicionális játékot csakis azoktól tanulhatsz, akik a hagyomány képviselői;
- hiába követed e stílusok bármelyikét, soha nem válhatsz tradicionális játékossá;
- tradicionális ritmust úgy, ahogyan a hagyományban él nem játszhatsz, hacsak nem tanítanak, és engedélyt kapsz rá;
- mást nem taníthatsz ezekre;
- a játék mellett kötelességed a kulturális háttér minél mélyebb tanulmányozása;
- használj tradicionális hangszert.
Tovább…
Ajánlott irodalom, filmek, média (főként az őslakos kultúra tárgykörében)
