Haladók útja

A haladók útja – kortárs játék, játékosok

Az, hogy mi tesz egy játékost haladóvá, a témában járatos hozzáértővé, nehéz egyértelműen megmondani. A sok gyakorlás, és az utánajárás mindenképpen, és természetesen a mindent eldöntő hang, ami a csövön kijön. Haladóvá válni nem könnyű, az út ami ez után következik még rögösebb. A napi gyakorlás ettől kezdve a legfontosabb, ajánlatos a napi minimum egy órát kitűzni. Ki kell, hogy alakuljon egy megszokott rutin ahhoz, hogy fejlődjön az ember. Nem elég csak jól fújni a hangszert; minél jobban az élet részévé válik, annál jobb lesz az eredmény.

A legjobb, ha a gyakorlásnak magának is kialakul egy menete. Bemelegítés, majd jöhetnek a gyakorolni kívánt ritmusok, pattern-ek, groove-ok, váltások. Sokan küszködnek azzal, hogy nem tudnak mit gyakorolni, nincsenek igazan jó ötleteik – főleg inspiráció híján. Tanácsos didgeridoos lemezeket beszerezni, hallgatni, ha kell százszor újra és újra, ötleteket kölcsönözni róluk, és azokat próbálgatni. Véleményem szerint a legjobb út, ha nem komplett ritmusokban gondolkodik az ember, hanem rövidebb betétekben, melyeket újra és újra eljátszva tökéletesít. Ez szintén több évig tartó folyamat lehet, mivel minden hangnak meg kell találnia a helyét, illetve a játékosnak ki kell tudnia tisztán, érthetően játszani azokat.

Jó játékossá az egyediség, az új hangzás tesz valakit, illetve a gyakorlottság. Véleményem szerint a fúvós hangszerek kiválóan alkalmasak arra, hogy tiszta képet mutassanak a játékosukról. Az energikus, dinamikus játéknak az előfeltétele a jó fizikai erőnlét, valamint a személyes, mindennapi életvezetés. Mint fentebb írtam, a didgeridoonak az élet részévé kell válnia, ami nem csak az esetleges napi egy óra gyakorlásban kell, hogy megmutatkozzon. Mint egy bennszülött játékos mondta, gyerek korától kezdve bárhová ment, a ritmusokat mormogta az orra alá – tudom, ez nagyon furcsán nézhet ki a Blaha Lujza tér és az Astoria között a metrón, de valamit valamiért!

Mindemellett fontos – de nem a legfontosabb – a más játékosokkal való konzultáció. Az ember társas lény, szereti megosztani a tapasztalatait, élményeit másokkal; de ne legyen ez a motiváció! Gyakorolj egyedül! Ugyanakkor az is fontos, hogy megosszák velünk a tapasztalatokat. Manapság az internetnek hála, milliónyi olvasmány áll rendelkezésünkre gyakorlott játékosokról riportok, cikkek, fórumok képében, valamint tömegével lehet oktató lemezekhez hozzájutni.

Magyar didgeridoo fórum; Worldwide Didgeridoo Network; a tradicionális játéktechnika után érdeklődőknek .

Ha valaki e-mailen szeretne infókat kapni hazai és a környező országokban zajló, a didgeridoohoz kapcsolódó programokról, iratkozzon fel ide: didjeridoo-klub@googlegroups.com

Aki élőben szeretne játékosokat hallani, ajánlom az európai (és tengerentúli) didgeridoo fesztiválokat.

Online didgeridoo rádió: didgheadradio.

Az Ausztrál őslakosok zenei világáról közölt munkám a Népzenetáron.

Pár, kortárs játékos, akiket ajánlani tudok:

Adam Plack: ausztrál zenész családból származó fehér játékos; szintén az Ő neve alatt fut a Nomad (lásd lejjebb).
Ajat: kevesen tudják, de azok a teakfa didgeridook amik Magyarországon kaphatók, valószínűleg Ajat Lesmana-nak köszönhetők; az indonéz didgeridoo és djembe játékos a világ egyik legnagyobb indonéz export vállalkozását tudhatja magáénak. Tudtommal egy szóló lemeze jelent meg, a ’Didgeridoo rhythms for professionals’; nagyon hasznos anyag tanulni vágyóknak (linket a lemezhez sajnos nem találtam, Ajat-hoz is csak a jelenlegi zenekara oldalát tudom ajánlani, ami nem igazán a didgeridoora specializálódott, annál inkább a magyar hegedűjátékra!).
Alan Dargin: az egyik legismertebb bennszülött játékos; Arnhem-Földön született, egyedi játéktechnikája tette kortárs játékossá. Lemezei, a ’Bloodwood’ és a ’Reconciliation’ a kortárs didgeridoo mérföldköveinek számítanak. Nemrég távozott köreinkből.
Alastair Black: ausztrál játékos, a fehér játékosok egyik ’Nagy-Öregje’. Elsők között adott ki oktatóanyagot az ’Earht Tones’ című lemez mellékleteként.
Alex Mayer: osztrák játékos. Több projektje is fut, én mégis az Intubation nevűt emelném ki; Matthias Pflug-gel karöltve nagyon vidám lemezt sikerült összehozniuk, ajánlom mindenki figyelmébe: Didgeridooba– tuba, doromb, sansula, effekt hangszerek, elektronika.
Ali Japtap: a ’Living with a ghost’ az egyik legjobb általam hallott lemez; Shozo, egy japán didgeridoo játékos tradicionális alapokon, basszusgitárral, beatboxal, dorombénekkel, elektronikus háttérrel megspékelve.
Andrea Ferroni: olasz játékos, 2009-ben hazánkban adott koncertet és workshopot; egyedi hangzásával pár éve vált ismertté.
Ash Dargan: korunk egyik legnépszerűbb bennszülött játékosa. Tengernyi lemeze jelent meg különféle stílusokban. Egyedi stílusa könnyen felismerhetővé teszi játékát akár ezer közül is, oktatólemezét külön ajánlom! További link.
Axis: ausztrál duo, Michael Jackson és Mike Edwards közös, egy lemezes projektje.
Bruce Rogers: ausztrál játékos és didgeridoo készítő, manapság az egyik legelismertebb mindkét területen. Zenekarának, a Tongue’n’Groove csapatnak debütáló albuma a Keep Going kiváló lemez – jazz, drum&bass, chill.
Charlie McMahon: a kortárs fehér játékosok nagy veteránja, a didjeridone atyja, a ’kampókezű’ játékos – Charlie 16 éves korában vesztette el jobb karját. Szóló karrierje mellett a Gondwanaland Projekt és a Gondwana zenekarok oszlopos tagja.
Csirmaz Gábor: 2010 végén jelent meg szólólemeze, ajánljuk mindenkinek!
David Corter: didgeridoo játékos az Egyesült Államokból. Magam is meglepődtem, de a Goin’ Walkabout című lemez úgy az ötödik hallgatás után kifejezetten jónak bizonyult! Modern hangvétel, amolyan didgeridoo-jazz fúzió. Ajánlom magányos órákra egy üveg bor társaságában!
David Hudson: Ash Dargan mellett a másik nagy bennszülött, kortárs játékos Északkelet-Ausztráliából, Cairnsből.
Denra Dürr: az egyik legkiválóbb európai játékos, egyedi hangzás, fülbemászó dallamok. További link.
Dr Didj: a nyugati játéktechnika egyik veteránja az Egyesült Államokból.
Dubravko Lapaine: horvát játékos. Eddig négy lemeze jelent meg, 2011 elején Budapesten köszönthettük a Didgeridoo Találkozón.
Ganga Giri: fehér ausztrál játékos, dinamikus, modern zenei háttérrel támogatott játéka tette a ma egyik legfelkapottabb játékosává. Pár éve Magyarországon, a Szigeten csodálhattuk játékát.
Gauthier Aubé: nemrégiben magyarhonban tartott workshopot az európai játékosok ifjú titánja Franciaországból. Bátran mondhatjuk: új stílust teremtett.
Goma: japán játékos, hangvételével a kortárs játékosok között úttörőnek számít. Lemezeit a didgeridoo iránt érdeklődőknek feltétlenül ajánlom! (Video)
Gudanjabro: magyar csapat, a 2003 óta működő didgeridoo duó, Martin Balázs és szerény személyem 2008 végén adta ki lemezét.
Iban Nikolai: spanyol játékos.
Inlakesh: aki még nem ismerné, ismerje meg! Az egyik legjobb elektronikus zenei projekt! Csak hátradőlve érdemes hallgatni!
Jeremy Cloake: fehér/Balanda Yirdaki player (interjú).
Mark Atkins: ma élő egyik legnépszerűbb bennszülött játékos. Az ír gyökerekkel rendelkező, Yamitjiti man lemezein nőtt fel a mai kortárs játékosok nagy része. Ajánlom mindenki figyelmébe ’Ankala’ című lemezét!
Markus Meurer és az Airtist: Markus játékát párszor már hallhattuk hazánkban. Német játékos, pár éve kezdett szólókarrierbe, ma Airtist nevű – kétharmad részben magyar – zenekarával nagy port kavar didgeridoo fesztiválokon.
Marshall Whyler: Dubai-ból származó, jelenleg az Ausztrál didgeridoo-piacon tevékenykedő fehér játékos.
Michael Atherton: elsősorban zeneszerző, munkássága mégis említést érdemel a kortárs játékosok között; kiválló munkái Alan Dargin-nal és Mark Atkins-szel kötelező darabok.
Michael Jackson: manapság az egyik legdinamikusabb fehér játékos, lemezét ajánlom kezdőknek és haladóknak!
Mike Edwards: az Axis csapat egyik tagja, ausztrál játékos.
Nomad: Adam Plack projectje; érdemes beszerezni felvételeit, a Songman kifejezetten hallgatható lemez.
Oka: Torres Strate Island-i gyökerekkel rendelkező, ausztrál elektronikus-világzenei csapat.
Ondrej Smeykal: prágai játékos, új stílust és hangzást teremtett, ajánlom mindenkinek felvételeit!
Phillip Peris: kevesen tudják, hogy a magyar didgerodoos élet sokat köszönhet Phillip-nek, ugyanis ő volt az első játékos, aki Magyarországon adott workshopot valamikor a 90’es években.
Resonance: a két Új-Zélandi játékos, Kenneth Sands és Jeremy Cloake közös szerzeménye.
Si Mullumby és a Wild Marmalade: manapság az egyik legdinamikusabb fehér-ausztrál játékosnak tartják: Si Byron Bay-ből két szólólemez után hozta össze Wild Marmalade nevő projektjét, ajánlom mindenki figyelmébe; didj és dob a jobbik fajtából!
Stephen Kent: a legtermékenyebb játékos az Atlanti óceán túlpartjáról. Lemezeit mindenképpen ajánlom!
Steve Roach: az amerikai ambient-chill out–didgeridoo guru. Byron Metcalf-fal közösen készített lemezei kiválóak!
Umkulu: francia banda, dinamikus, színes ritmusok, a ’Kungulu’ című lemezüket ajánlom!
Zalem: francia játékos, különleges, új hangzás teremtője.

Néhány személyes gondolat: a legfontosabb, hogy egy haladó játékos megismerje és megértse azt a kultúrát és képviselőit, kiknek ezt a hangszert köszönhetjük. Ami még fontosabb: tisztelje! Ez a megismerési folyamat nem könnyű, sőt, minél mélyebben merülünk bele a témába, annál nehezebb. Természetesen a nap végén mindenkinek a saját belátására van bízva, egy azonban biztos: minden haladó játékos felelősséggel tartozik ezen ősi hangszerrel és kultúrával szemben.

Tovább…

Hatása az emberi testre – gyógyítás didgeridooval?

Technikai mankó – hangszerkészítés, javítás, karbantartás, jó tanácsok vásárlás esetén.

Leggyakoribb kérdések, illetve ami a fentiekből kimaradt

Ajánlott irodalom, filmek, média (főként az őslakos kultúra tárgykörében)

Frissítések